webmaster

(zene: Zöld Pali, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Zöld Pali)

Este van! Este van! Péntek este van, este van!
Szól a Gloria Estefan…
Este van, este van, péntek este van!
Péntek este – megnyugszik minden – péntek este
Péntek este – megszűnik minden – péntek este
Péntek este – hallgatlak téged – péntek este
Péntek este – zaklatlak téged – péntek este
Még nyitva van a Baranyai, hozhatnál még egy jó bort, ne gagyit!
A szavaid mára a szívem aranyai, kortyolgassunk ma a jóból…
Szóljál majd anya, ha jó…
Nem vagyok már anyahajó,
De várjunk még, kérlek téged,
Előbb altasd el a gyerekeinket…
Szóljál majd anya, ha szép,
Dobog még itt bennem a szív,
Nem vagyok már anyahajó,
Szóljál majd anya, ha jó…
Péntek este – szemembe néztél,
Péntek este – régen volt, féltél.
Péntek este – tudtam, hogy annyi…
Péntek este – nem volt nagy lagzi…

(Zene, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Demko Matyi)

Elmondom neked, mit adtam: szívemnek a kincseit, mint egy bolond kiraktam…
Elmondom neked, sirattam, eltapsolt álmok után későn kapkodtam…
De most itt vagyok újra, engedj be kérlek, minden megváltozott, látod: újra élek!
Elmondom neked, néha sírtam: tükörben az arcomat nézni sem mindig bírtam,
Elmondom neked, néha féltem: hogy lehetek-e boldog még és lehetek-e még a fényben,
Elmondom neked, tudom mit érzel: mosolyogsz, erőt mutatsz, de ezer sebből vérzel.
Elmondom neked, van feloldás… Hiányzol, gyere be most, van még megoldás!
Elmondom neked, Valaki látott, sírtál a sötétben, mert valaki bántott,
Elmondom neked, Valaki féltett, nem voltál egyedül ott sem, Valaki védett…
De most itt vagyunk újra, kopogtass be kérlek, minden megváltozhat, látod? Újra élhetsz!

(zene: Zöld Pali, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Zöld Pali)

Játszott a zenekar, a funky minden lelket felkavart,
Pihenni nem akart, aki csak számított, az mindenki ott kavart…
Vakított a fény, a party fény, a sok lány megannyi tünemény,
Indult a láz, a funky láz, beindult a buli és már nem volt mi visszaráz…
Gyere velem, kis szépség, nem akarom, hogy félj még
Együtt táncolni a funky lázt,
A szerelem nem akarom, hogy fájjon, hidd el, nem akarom, hogy fájjon,
Ígérem, soha nem felejted ezt az éjszakát…
Ó,ó, a funky láz, ez a régi ritmus megbabonáz,
Ez az, ami leigáz, gyere és érezd a szerelem ritmusát…
Nem kaptam levegőt, a sok táncos közt megláttam őt,
Őt, a legjobb nőt – ezt tettem, aztán feleségül vettem őt 🙂
Indult a tánc, a funky tánc, pár óra, s megvolt néhány új románc,
A zene: soul – FLASH IS BACK, ami szól, mostanában ez a banda lett a befutó…

(zene: Viola Laci – Zöld Pali, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Zöld Pali)

A hajad, mit a dagály, ha dagad,
A szemed, mindig felkavar, ha sír, vagy, ha nevet,
Az arcod – tudom, te nyered meg ezt a harcot,
A nyakad: sima, puha – úgy zuhannék rá, mint a Niagara…
Gyere, szeress még! Szoríts, hogy fájjon, s ne legyen vége, vége!
Gyere, szeress már! Az éjszaka minket vár, a végire’, járjunk a végire’!
Hogyha rám nézel, az egész világ csak egy pillanat,
De hogy mit érzel? Örök titok marad.
Most képzeld el, hogy mindent szabad, amit elképzelsz,
Mint a legszelídebb vadember – állhat előttem jeges tenger – vágyunktól felforr, elpárolog…
Tudod, úgy kell a csókod, az a ragadozó, mint a NATO-nak a sok hadihajó!
Ami ma jó lenne: csak nekem nevetnél, és a kedvemért magadról mindened levennéd,
Tűz leszel nekem, ami átölel, Tűz leszel, ami sosem enged el,
Tűz legyél, és hogyha bírod még, ennyi év után is szeress még!

(A járvány áldozatainak emlékére) (zene, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Kulcsár Lali)

Ha újra megcsókolhatnám mosolyodat,
Tudom elfelejteném gondjaimat,
Ha újra megérinthetném a kezedet,
Ha újra füledbe súghatnám a nevedet,
Ha újra kezemben érezhetném a tenyeredet,
Ha újra ezt álmodom, még mindig felébredek…
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj! Az, hogy nem vagy már,
Úgy fáj! Az emléked szakadt fel,
Ahogy a szavam akadt el,
Mikor utoljára láttalak, örökre a lelkembe zártalak…
Most nincs több hang, csak üresség,
Hova űzzem, mondd a frusztrációkat?
Már nincs több lélegzetvétel,
Hangod nem cirógat illúziókat,
Ölelni már késő, látod, mégis hozzád beszélgetek,
Ha újra ezt álmodom, még mindig felébredek…
Mikor utoljára láttalak, örökre a lelkembe zártalak,
Mikor utoljára láttalak, örökre a lelkembe, a lelkembe …

(zene: Viola Laci, szöveg: Kovács Zsolti, hangszerelés: Zöld Pali)

Diákévek, elmentetek, sajnos felnőtt lettem én,
Életem most oly keserves, kevés az én szerencsém,
Könnyben úszik a két szemem, hogyha rátok gondolok,
Diákévek, boldog évek, mért kellett elmúlnotok?
Diáktársak, hol jártok most? Gondoltok-e néha rám?
Milyen a ti életetek? Búval tűzdelt, vagy vidám?
Hát ti, kedves, csinos lányok? Énrám gondoltok-e még,
S eszetekbe jutnak-e még a szerelmes szép esték?
Diákévek, szép emlékek, elmentetek, de még éltek
Csodás évek, mi várunk rátok, gyertek vissza jóbarátok,
Gyertek vissza szépleányok, ha megkérdezném, azt mondanátok:
Igen, eszünkbe jutnak még a szerelmes szép esték.
Álmaimban előjönnek azok a régi szép emlékek,
Amelyeket tivéletek fiatalon éltem meg.
Az ábrándos emlékekben nagyon vígan élek én,
Mert addig még minden lehet, ameddig van hit, s remény…
Diáktársak, merre vagytok? Merre visz az utatok?
Milyen volt a sors hozzátok? Sírtok-e, vagy daloltok?
És ti, kedves, csinos lányok, énrám gondoltok-e még,
S eszetekbe jutnak-e még a szerelmes szép esték?
Eszünkbe jutnak még, igen, eszünkbe jutnak még!
Eszünkbe jutnak még, ugye, eszünkbe jutnak még?

(zene és szöveg: Viola Laci, hangszerelés: FLASH IS BACK)

Így se, úgy se, se így, se úgy se
Amikor azt hiszem, hogy fáj, körülöttem minden komplikált…
Hova lett a bátorságom?
Amikor szinte minden zárt és szinte minden bánt…
Hova lett a csendes világom?
Hajnal van, imádkoztam, Szavaid meghallottam:
“Lehetnél sokkal boldogabb, sokkal boldogabb, sokkal boldogabb, ha hallgatnál rám!”
Figyelem, ha rossz úton jársz, figyelem, ha mindent komplikálsz.
Hova lett a szívednek színe?
Szeretem, ha napsütésben jársz, szeretem, ha minden nap vársz,
Így lehet az életednek íze…
Hajnal van, imádkoztam, Szavaid meghallgattam:
“Lehetnél sokkal boldogabb, sokkal boldogabb, sokkal boldogabb, ha hallgatnál rám!
Lehetsz még sokkal boldogabb, sokkal boldogabb, sokkal boldogabb, hallgassál rám!”
Így se, úgy se, se így, se úgy se…

(zene és szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Demko Matyi)

Nézd ma ott fenn, milyen szép a kék!
A béke küldi nyugtató üzenetét…
De nézz tovább, ott mennyi a szenvedés, és mégis:
Az emberek, kik itt élnek közömbösek, hisz’ itt nincsen felkelés.
Ha nincs gond a békével, nyugodt a valóság,
S az életet díszíti minden apróság,
De még van sok hely, ahol minden nap az a baj,
Ezt a szép álmot elkergeti, felégeti a romboló csatazaj.
Ne legyen csata, ne legyen háború!
Mondd, kinek kell ez a szívbemaró ború?
Inkább legyen fény, tiszta, az a jó,
Minden szó legyen szép, embert nyugtató,
És a türelem ott legyen minden emberben és nem lesz buktató.
Túl minden határon és emberi gondolaton
Megszűnik minden gond és emberi fájdalom.
Túl van a dimenziókon ez a régi és új csoda, én kívánom,
Hogy az emberek, kik itt élnek, s kik itt éltek majd jussanak el oda…
De addig ne legyen csata…
Ne legyen csata, ne legyen szenvedés!
Szűnjön meg a riadó és ne legyen bevetés!
Inkább fény legyen, tiszta, az a jó,
Minden szó szép legyen, embert nyugtató,
És a világban az emberek soha ne feledjék a szót: szeretet.

(zene és szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Zöld Pali)

Emlékszem: szép szem, s mikor belenéztem, égtem…
Csak súgtunk-búgtunk, azt hittem egymásba zúgtunk, s hulltunk.
Na, mit mondjak? Elbűvölt a lány,
Álmatlan éjszakám is volt, de hány!
Pedig azt hittem már sose leszek szerelmes,
Hogy a sors nem lesz ily rettentően kegyelmes…
A csillagokat leszedném, ha vele édeskettesben lehetnék
Egy kisszobába’, s az ajtó kulcsra zárva,
A csillagokat lehoznám, ha magamat vele édeskettesben látnám,
S az ajtó kulcsra zárva, de a szerelem nincs kizárva.
Azt írta sírva, hogy nélkülem nem bírja, bírja,
S azt kérte kérve, hogy menjek el érte, hát mért ne?
Felébredtem és csak ámultam, csak bámultam, hogy nemcsak álmodtam,
Mert ő még mindig így szeret ennyi év után,
Azt hiszem ez lehetett, amit megígértünk: a boldogság…
Köszönöm, hogy még nem csúsztam el, nem búcsúztam el
A maradék eszemtől, tartsd a kezem, ahogy fogtad eddig még,
És mosolyogj rám, legyen sok selfie-nk még!

(zene, szöveg, hangszerelés: Viola Laci)

Szombat délután megyek az utcán, gurul a kocsim alattam,
Szemem a tükörbe villanik, s arról árulkodik: kicsit feladtam…
Máskor tuti hely Dunaszerdahely, mennyi lányt húz a szökőkút,
Biztos ott tanulják, hogy szökni hogy kell, úgy hogy búcsút se súgsz…
Szabadítsd ki a lelkem! Igaz is, igazíts most az életemen!
Nincsen, aki melegítsen, vagy igazítana az ingemen,
Szabadítsd ki a szívem, kérlek, feszítsd szét a láncaimat!
A kezed akarom, kérem! Simítsd el a ráncaimat!
Mikor a múltam felhőtengerei fölé ma fölkúszott a Nap,
Láttam emlékeim a rosszról, mint szétoszló kondenzcsíkokat…