(zene: Viola Laci, szöveg: Kovács Zsolti, hangszerelés: Zöld Pali)
Diákévek, elmentetek, sajnos felnőtt lettem én,
Életem most oly keserves, kevés az én szerencsém,
Könnyben úszik a két szemem, hogyha rátok gondolok,
Diákévek, boldog évek, mért kellett elmúlnotok?
Diáktársak, hol jártok most? Gondoltok-e néha rám?
Milyen a ti életetek? Búval tűzdelt, vagy vidám?
Hát ti, kedves, csinos lányok? Énrám gondoltok-e még,
S eszetekbe jutnak-e még a szerelmes szép esték?
Diákévek, szép emlékek, elmentetek, de még éltek
Csodás évek, mi várunk rátok, gyertek vissza jóbarátok,
Gyertek vissza szépleányok, ha megkérdezném, azt mondanátok:
Igen, eszünkbe jutnak még a szerelmes szép esték.
Álmaimban előjönnek azok a régi szép emlékek,
Amelyeket tivéletek fiatalon éltem meg.
Az ábrándos emlékekben nagyon vígan élek én,
Mert addig még minden lehet, ameddig van hit, s remény…
Diáktársak, merre vagytok? Merre visz az utatok?
Milyen volt a sors hozzátok? Sírtok-e, vagy daloltok?
És ti, kedves, csinos lányok, énrám gondoltok-e még,
S eszetekbe jutnak-e még a szerelmes szép esték?
Eszünkbe jutnak még, igen, eszünkbe jutnak még!
Eszünkbe jutnak még, ugye, eszünkbe jutnak még?