5. Úgy fáj!

(A járvány áldozatainak emlékére) (zene, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Kulcsár Lali)

Ha újra megcsókolhatnám mosolyodat,
Tudom elfelejteném gondjaimat,
Ha újra megérinthetném a kezedet,
Ha újra füledbe súghatnám a nevedet,
Ha újra kezemben érezhetném a tenyeredet,
Ha újra ezt álmodom, még mindig felébredek…
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj! Az, hogy nem vagy már,
Úgy fáj! Az emléked szakadt fel,
Ahogy a szavam akadt el,
Mikor utoljára láttalak, örökre a lelkembe zártalak…
Most nincs több hang, csak üresség,
Hova űzzem, mondd a frusztrációkat?
Már nincs több lélegzetvétel,
Hangod nem cirógat illúziókat,
Ölelni már késő, látod, mégis hozzád beszélgetek,
Ha újra ezt álmodom, még mindig felébredek…
Mikor utoljára láttalak, örökre a lelkembe zártalak,
Mikor utoljára láttalak, örökre a lelkembe, a lelkembe …