(zene és szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Demko Matyi)
Nézd ma ott fenn, milyen szép a kék!
A béke küldi nyugtató üzenetét…
De nézz tovább, ott mennyi a szenvedés, és mégis:
Az emberek, kik itt élnek közömbösek, hisz’ itt nincsen felkelés.
Ha nincs gond a békével, nyugodt a valóság,
S az életet díszíti minden apróság,
De még van sok hely, ahol minden nap az a baj,
Ezt a szép álmot elkergeti, felégeti a romboló csatazaj.
Ne legyen csata, ne legyen háború!
Mondd, kinek kell ez a szívbemaró ború?
Inkább legyen fény, tiszta, az a jó,
Minden szó legyen szép, embert nyugtató,
És a türelem ott legyen minden emberben és nem lesz buktató.
Túl minden határon és emberi gondolaton
Megszűnik minden gond és emberi fájdalom.
Túl van a dimenziókon ez a régi és új csoda, én kívánom,
Hogy az emberek, kik itt élnek, s kik itt éltek majd jussanak el oda…
De addig ne legyen csata…
Ne legyen csata, ne legyen szenvedés!
Szűnjön meg a riadó és ne legyen bevetés!
Inkább fény legyen, tiszta, az a jó,
Minden szó szép legyen, embert nyugtató,
És a világban az emberek soha ne feledjék a szót: szeretet.