(zene: Viola Laci – Zöld Pali, szöveg: Viola Laci, hangszerelés: Zöld Pali)
A hajad, mit a dagály, ha dagad,
A szemed, mindig felkavar, ha sír, vagy, ha nevet,
Az arcod – tudom, te nyered meg ezt a harcot,
A nyakad: sima, puha – úgy zuhannék rá, mint a Niagara…
Gyere, szeress még! Szoríts, hogy fájjon, s ne legyen vége, vége!
Gyere, szeress már! Az éjszaka minket vár, a végire’, járjunk a végire’!
Hogyha rám nézel, az egész világ csak egy pillanat,
De hogy mit érzel? Örök titok marad.
Most képzeld el, hogy mindent szabad, amit elképzelsz,
Mint a legszelídebb vadember – állhat előttem jeges tenger – vágyunktól felforr, elpárolog…
Tudod, úgy kell a csókod, az a ragadozó, mint a NATO-nak a sok hadihajó!
Ami ma jó lenne: csak nekem nevetnél, és a kedvemért magadról mindened levennéd,
Tűz leszel nekem, ami átölel, Tűz leszel, ami sosem enged el,
Tűz legyél, és hogyha bírod még, ennyi év után is szeress még!