(zene, szöveg, hangszerelés: Viola Laci)
Szombat délután megyek az utcán, gurul a kocsim alattam,
Szemem a tükörbe villanik, s arról árulkodik: kicsit feladtam…
Máskor tuti hely Dunaszerdahely, mennyi lányt húz a szökőkút,
Biztos ott tanulják, hogy szökni hogy kell, úgy hogy búcsút se súgsz…
Szabadítsd ki a lelkem! Igaz is, igazíts most az életemen!
Nincsen, aki melegítsen, vagy igazítana az ingemen,
Szabadítsd ki a szívem, kérlek, feszítsd szét a láncaimat!
A kezed akarom, kérem! Simítsd el a ráncaimat!
Mikor a múltam felhőtengerei fölé ma fölkúszott a Nap,
Láttam emlékeim a rosszról, mint szétoszló kondenzcsíkokat…